Az jó, a tablóképekről. Esetleg a rajta szereplőkről is, ha pár infót beírna mindenki magáról a nyomonkövetés érdekében.

Előző hozzászólásom után: Államvizsgáztam nemrég, okl.mérnök-közgazdász lettem.
Statisztikát nagyon magabiztosan használtam a közgazdász diplomadolgozatomban, de ugyanúgy fontos volt a mérnökképzésen is BSc. és MSc. szinten egyaránt. A kétféle szemléletmód (mérnöki és közgazdasági problémák elemzésére) összege több, mint külön-külön: a statisztikai folyamatszabályozás eszközeit alkalmazva és kiegészítve a szervezeti kultúrafelmérésben alkalmazott módszereket, hozzáadott értékkel bírt, sőt, új, gyorsmódszert fejlesztettem ki.
Nem sikerült volna, ha nem járok a Kőrösy-be, ha nem előbb mérnöknek tanulok, olyan szakon, ahol ez kiemelten fontos.

Útravaló a ballagóknak:

Valójában nem volt semmi igazán tudatos, magától is vezet az utam, hogy mikor merre kell haladni. Illetve valahol mindenki tudja azt belül magában. A körülmények a start, még tarisznyát is kapunk, amivel azután sáfárkodhatunk. Nem kell nagy versenyre gondolni, csak menni előre, és vizsgálódni, látni a világban folyamatosan. Az életutunk folyamatos kirándulás, utazás a kiteljesítő célunk felé. Előbb kisebbek, majd egyre nagyobbak és távolabbiak teljesítése felé. Csak a jelzőtáblákat kell figyelni és az elágazásokat, hogy mikor merre és meddig. A szakmában lehet, hogy egy rövid kitérő egy főútra vezet minket. De lehet, hogy előbb egy másik városba, lehet, hogy egy szép farmot is megmutat, hogy felkészüljünk valami még nagyobbra. Amin eddig haladtunk, a főút közelében ugyan, de még többszámjegyű volt. Saját céljai felé vezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia. Lehet autópálya rögtön - de arra igen kevesen születnek, hogy arra állítsák őket, és sokkal izgalmasabb magunk és magunkat felfedezve rálelni, hogy mi a mi utunk, mint hogy a mások által kijelöltön induljunk nyomban. Az csak szűklátókört biztosít. Mint ahogyan az autópályán nem látjuk a gyönyörű városokat, falvakat, vidéket, az életet - bár haladunk sebesen, miközben lemarad mögöttünk az élet. Célt érünk valahova, de olyan az, mintha nem lenne létra foka, felülünk a tetőre és úgy kellene festenünk nagy dolgokat. Amelyet csak biztos alapokon tudunk mindenkor megtenni.
Vagy utazhatunk repülővel a tengerpartra, 2 órája még az irodában, és máris a vízbe csobbanunk? Ehhez elég lenne a városi fürdőig menni. Az út sok szépséges izgalmát veszni hagyni kinek éri meg? Aki csak átalussza, annak is mindegy. "Egyszer élünk, mindent kiélvezünk" - emlegették ilyen átalvós lányok a székelyek felé a hosszú gyönyörűséges, számomra szakrális töltettel bíró úton.... Élni sem tudnak ezek -gondoltam- miközben nekem óriási élmény volt az az út oda - és vissza is.
Ugyanakkor ezek a huszonéves lányok voltak, akik úgy bíztatták érettségiző társunkat "miért nem mész tovább tanulni? El lehet azt marhulni" .....Persze, el, végig is aludhatják az egészet, azután megérkeznek valahova, és fogalmuk sincs mit értek el. Persze, oda indultak, még tudták, de hogy mi volt az úton, amellett elmentek, anélkül, hogy akár csak észrevették volna. Mert az úton is aktívnak kell lenni, folyamatosan, nem landkadhatunk. Ez nem csupán a sofőr dolga - de mindannyiunké, ha részesei akarunk lenni saját életünknek. Valódi boldogságot így találunk, az úton folyamatosan megélve azt. Néha jó lenne ha kézbe kapnának - van is ez így sokszor, de kihagyni semmit nem lehet, különben eltűnik a cél, amiért mindig élni érdemes.
Sok sikert és kalappal, egész vontatóval minden érettségizőnek.
Olvassátok mindezt útravalóul.
Üdvözlettel:
Gyöngyi

Igen, tervezzük. Az iskola 2010-es jubileumi évére felkészülve szeretnénk elektronikusan is feldolgozni az elmúlt 125 év anyagainak minél nagyobb hányadát.

szeretném megkérdezni, hogy régi osztályok névsora fel lesz-e rakva vagy esetleg tabló képek 1993-1994-1995-ös érdekelne köszönöm Kis Virág

Azzal egészíteném ki a leírtakat, hogy ebben az iskolában a valódi munkát is megtanultuk, végezni éppúgy, mint értékelni – folyamatosan és fokozatosan bevezettek minket a számok birodalmába, ahol megtanultunk élni és eligazodni, dolgozni, rendszeres munkát végezni, és ami logikus, rendszerezett gondolkodásra nevelt. A magyar pedig ehhez kapcsolódóan az értelmezések kifejezésének eszköztára – ezért van rá kiemelten szükség. A jó szövegértés nagyon fontos.
Alapos, körültekintő és ezzel együtt munkájára igényes emberekké váltunk. Csak teljesítményorientált embereknek való, vagy azokká nevel mindenkit – nem tudok éles határvonalat tenni. Aki másképpen szeretne boldogulni, az ne jöjjön ide – bár szüksége lenne mindenkinek ilyen alapozásra. Erős, biztos, kikezdhetetlen alapokra.
Mindazonáltal soha nem volt szükségem magántanárra, különórákra. Ami nem érdem, csak állapot. Akkoriban nem minden családban volt ez szokás, még gondok esetén sem. Bizonyára ma sem járatnak mindenkit a szülők. Emiatt talán mégis jó, hogy nem a szomszéd gimnáziumot választottam, ahol – információim szerint – a szülők mindent ráerőltetnek a csemetére – amitől nem bizonyos, hogy jobb lesz neki. Az önálló kibontakozás sokkal boldogítóbb. És persze nem baj, ha terelik egy kicsit az embert tapasztalt felnőttek. A gyerekben még csak eljövendő életének csírái vannak, amely értő gondozást, odafigyelést igényel. Én neveltem egy erős törzset, és rajta sok szép ágat, lombkoronát. Az általános iskola még a gyökér és a csíra, kicsi palánta, vesszőcske, magában hordoz már mindent, a középiskola meghatározza milyen erős, életrevaló növény lesz belőle. Nem baj, ha nem üvegházban nevelkedik, de maga próbál talpon maradni mindazzal a gondozással, amit megkap. Alapvető esszenciákat szívtam magamba itt. Azután felnőve a „genetikai adottságok” maguktól kibontakoznak, virágba borul, termést hoz. Nyugodt szívvel lehet az önálló életre bocsátani, mert boldogulni fog.
Akik továbbtanulnak, legtöbben bizonyára, hogy fognak örülni annak akár főiskolásként, egyetemistaként is, hogy szükség esetén értelmes munkát vállalhatnak, szakmájukba vágót és szakértelemmel, s már tapasztalt munkaerőként folytathatják diplomás életüket.
Sőt néhány éve egyik főiskolai tanárom megjegyezte – „nagy szerencséd, hogy közgazdasági szakközépiskolába jártál, mert ezzel együtt nem gond az elhelyezkedés”.
Üdvözlettel:
Tóth Gyöngyi

Bíztatásul Mindenkinek!
Én 1986-90 között jártam a Kőrösybe.
Általános iskolában végig dicséretes kitűnő tanuló voltam, atlétika versenyeken vettem részt, és örsvezető is voltam több éven át.
A Radnóti 6 osztályos gimnáziumába hívtak annak idején, de matek-fizika-kémia szakos felső tagozatos osztályfőnököm nem engedett el bennünket, legjobbakat. Azután a Radnóti spec.biofizika osztályába készültem hetedikes koromban. A döntés előtt azonban édesanyám azt javasolta, menjél közgazdasági szakközépiskolába, legyen szakmád, meglásd milyen jó lesz az! A továbbtanulási tájékoztatóban a Kőrösy nagyon szimpatikus volt nekem, úgy voltam vele, ide is "jeles és jó" eredménnyel keresnek tanulókat, igaz itt matek és magyar a követelmény, de hát ezekből is éppen olyan kiváló tanuló voltam. Tehát feladva és feledve eredeti elképzeléseimet -miután nem volt környezetemben aki támogasson abban - a Kőrösy mellett döntöttem. Az épülete is elbűvölt nagyon. Maga az iskola neve is elbűvölt engem. Hallani senkitől nem hallottam róla egészen addig.
Mi vidéki lányok nem voltunk olyan bátrak, mint a nagyvárosi társaink. Amellett, hogy sok fontos dolgot megtanultam ebben az iskolában, nem sikerült igazán kibontakoznom és a régi formámat hozni. Amit azért mégis megőriztem magamban mai napig.
Valójában csak a rengeteg számolásra emlékszem mint alapvető feladatunkra, de azért sok szép közös pillanatra is.
1990-ben még alig ment valaki továbbtanulni közülünk. Majd mindenki munkába állt. Nem volt még tömegképzés, nem is kaptunk bíztatást. Ma azt mondom: sajnos.
A 2 Közgáz egyetemre és a PSZF-re nagyrészt a gimnáziumok legjobbjai mentek, megfelelő családi támogatottsággal. Közülünk is a városi elit néhány gyermeke.

Mégis: akkor mi ezzel a végzettséggel olyan állásokat töltöttünk be, amit ma sok diplomás megirigyelne! Tehát semmit nem veszítettünk, sőt, gazdagabbak lettünk sok-sok tapasztalással.
Bankok, APEH, TB,Nyugdíjbiztosító, KSH, állami vállalatoknál, üzemekben, kereskedelmi vállalatoknál, ÁFÉSZ-eknél, Takarékszövetkezeteknél helyezkedtünk el.
A közszférában elhelyezkedett társaim ma is ugyanott dolgoznak.
Én magam végigjártam üzemeket, önkormányzatokat, vezetési tanácsadó irodát, önálló tevékenységet folytattam, és évek óta egy az EU forrásokat elosztó közfeladatot ellátó szervezet munkatársa vagyok. Mindegyik munkatapasztalat nagyon hasznos, érdekes volt, és megalapozta a következőt.
Amellett, munka mellett, folyamatosan képeztem magam, ezt teszem ma is. E kettő együtt végtelenül jól kiegészítik egymást, és mindig összecsengenek. Amit csinálok, abban azonnal hasznosítani tudom a tanultakat, és fordítva, a tanulmányaimba és a dolgozataimba be tudom illeszteni a gyakorlatot. Sőt így van, volt ez a munkában is. Egyik feladat támogatta, elősegítette a másik feladat minőségi elvégzését.
Az érdeklődést, nyitottságot, rugalmasságot, tanulási vágyat soha sem szabad elveszíteni. Sőt ez egy idő után beépül a személyiségünkbe, és alapvető igényünkké válik. Akár áldozatok árán is, amely minden pénzt, időt, fáradságot megér. Így juthatunk előre az úton. Saját személyes fejlődésünk útján is. Ez az, ami örömöt ad, fenntartja a lelkesedés tüzét. Akiben ez egyszer felgyulladt, jó eséllyel nagyon sokáig égni fog/tud. A nehézségek sem állhatnak útjába.
Én ebben az iskolában képesített könyvelői, vállalati tervezői és statisztikusi szakképesítéseket szereztem az érettségivel együtt. Ma is és minden munkámban használtam ezidáig. Ma nem végezhetném ezt a munkámat, ha nem jártam volna a Kőrösybe!
Végigjártam a felsőoktatás majd minden lépcsőjét a felsőfokú szakképzésen át a BSc, MSc., posztgrad.egyetemi képzésig.
Technikusképzésként: adó- és pénzügy ellenőr lettem,
1.Felsőfokú szakképzés: JGYTF felsőfokú ügyintéző titkár,
2. Felsőfokú szakképzés: mérlegképes könyvelő,
Főiskola: JATE-SZÉF élelmiszertechnológus mérnök,
Egyetem: SZIE (ma Corvinus) ÉTK, okleveles élelmiszermérnök, minőségszabályozó szakirány, erjedés szakirány,
Posztgraduális: mérnök-közgazdász SZTE-GTK
leszek hamarosan. Így válik kerek egésszé számomra minden. Közben számítástechnika, angol nyelv, német nyelv, szabás tanfolyam, tánctanfolyamok , Nemzetközi Bankárképzőbe is jártam.
Talán unalmas lenne és sokan alig várják a tanulás végét. Ám munka mellett mégoly fárasztó is gyakran, de valódi, tartalmas kikapcsolódás, önfejlesztést jelent, és a társas kapcsolatok tárházát.
Nem utolsósorban a fiatalos mentalitás konzerválódását, a munkában pedig folyamatos fejlődést, naprakészséget. A kiégés legjobb megelőző eszköze. Meglehetősen fitten is tart a sok programon való helytállás, az ezekre való eljutás.
Tanulságul és megfontolásra írtam e sorokat mindazoknak, akik elolvassák, és amit ezúton köszönök.
Igen, néha fájlalom, hogy mi még nem tanulhattunk rögtön a középiskola után, nem is volt ennyi közgazdász képzés - de a sok tapasztalat és mindaz, amit most ide leírhattam, kárpótol. Valójában közgazdász maradtam, mérnöki gondolkodással megspékelve, szerintem ez nagyon jó!
Bátorításként is azoknak, akik, mint én is mondtam "de hát biológiát nem is tanultunk!". Én voltam olyan jó és kaptunk olyan erős felkészítést még általános iskolában (Mórahalmon), hogy megéltem belőle végig a főiskolán egészen az egyetemi záróvizsgákig. Sőt, miután a gimnazista három éves biológiát képes voltam egy hét alatt elolvasni, bepótolni és levizsgázni belőle, hát valóban nem bántam meg, hogy nem a biofizikára mentem. Sőt, az élelmiszermérnök képzés utolsó vizsgáin döbbentem rá, hogy az is meglett végül!
Jelenleg belső ellenőrzési vezetője vagyok a több, mint száz főt foglalkoztató szervezetnek - és mindig találok új kihívást. Mindenhol! És a kollégáktól is sokat lehet tanulni, nem mellesleg - pl. jogi gondolkodást egy jogász mellett, amit ugye ez az iskola szintén megalapozott már.
Miért is jó még a Kőrösy? Alapos számviteli, statisztikai tudást ad, ilyen alapos felkészülést, alapozást soha azután nem lehet megszerezni. A közgazdasági gondolkodás is alapvetővé válik. Még tiszta lappal, tiszta elmére írják, írták, nekem is az elmémbe mindezt, amikor még jól oda tudunk koncentrálni. Ma már nem lenne időm sem arra, hogy ennek megtanulására tudjak fókuszálni, szerteágazó feladataim és mára már széleskörűvé vált ismereteim ezt már nem tennék lehetővé. Tehát soha jobbkor, mint a főiskolai tanulmányok megkezdése előtt lehet a valódi közgazdásszá válást és a számvitel tudást megalapozni.
Még egy adalék: matek professzorom jegyezte meg, hogy "bár sok mai diplomás tudna annyit, mint a régi közgazdasági szakközépiskolások!"
Úgy tudom, a mai Körösys diákok is vannak olyan jól felkészültek, benne az országos felvételi élbolyban, hogy ez ma is megállja a helyét. Akkor pedig méltán vetheti mindenki bizodalmát a sikeres, boldog jövőbe.
S igaz a mottó, mit én magam is oly gyakran elolvashattam:
"Jót s jól!"
Valójában ilyen röviden is megfogalmazhattam volna mindezt. De mert megtanultunk jól gépelni is, hát nem esik nehezemre mindezt leírni másoknak is.
Sok sikert kívánok minden kedves mai diáknak, az iskola jól és kevésbé jól ismert tanárainak.
Tóth Gyöngyi

Szeretettel várjuk a weboldal látogatóinak bejegyzéseit vendégkönyvünkbe. A vendégkönyv moderált, a bejegyzések késleltetve jelennek meg.